A mai fiatalok gyakran panaszolják, hogy Szarvason nincs olyan szórakozóhely, ahol ismerkedhetnének, táncolhatnának. Kétségtelen, hogy az 50-es, 60-as éveiket taposók annak idején jóval gyakrabban ropták a táncot, mint a mostani tizenévesek.
Nyáron a Pavilon volt az első számú szórakozóhely, ahol már este hatkor is alig lehetett szabad asztalt találni. Igaz, az élőzenés buli nem reggelig, hanem csak éjjel fél 12-ig tartott.
A nyár végeztével sem volt ok a szomorúságra: ahogy megkezdődött a tanév a főiskolán, elkezdődtek a diszkók is a pinceklubban. Szerdánként és szombatonként a diszkógömb sejtelmes, villogó fényénél összebújtak a párok Barbra Streisand Szerelmes asszonyának dallamára. Igaz, a zene olyan hangos volt, hogy egymás szavát sem lehetett érteni, de a fiatalok felmehettek beszélgetni a főiskola aulájába. Sok-sok szerelem szövődött itt, melyek egy részéből később házasság is született.
Az egykori tanyai iskolák egy része akkoriban új szerepet kapott: bálakat rendeztek bennük. Az ezüstszőlői és a siratói iskola is gyakran szolgált nagy mulatságok helyszínéül. S nemcsak az iskolák: az ezüstszőlői Autós csárda, a kardosi vendéglő, az örménykúti községháza emeleti nagyterme… és még sorolhatnánk, hány helyre mehettek a szarvasi és környékbeli fiatalok táncolni.
Ezek a tanyasi bálak legtöbbször hajnalig tartottak. Természetesen élő zenére rophatták a táncot, legtöbbször Kondacs Pál és zenekara vagy Magyar Lajos és csapata muzsikált. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy szinte minden bálon kitört egy-két komoly verekedés. No, nem odabent, hanem az udvaron. Az alkalmi bokszok főszereplőit már mindenki ismerte, rendszerint ugyanaz a néhány ember akaszkodott össze. Sőt, még az is előfordult – igaz ritkán -, hogy lányok tépték egymás haját. Ettől függetlenül mindenki jót mulatott, s izgalommal várta a következő szombatot.
Lipták Judit
