Ki gondolná ma már, hogy a szarvasi vasútállomás egykor mennyi könnyhullatás és keserves jajgatás helyszíne volt! Asszonyok és lányok siratták itt hadba induló fiukat, férjüket, szerelmüket.
A ma élő, 80 felettiek még emlékeznek arra, milyen messzire elhallatszott a városban és a tanyavilágban a harctérre induló férfiaktól búcsúzkodó asszonyok keserves sírása, jajgatása. Nem tudhatták ugyanis, hogy viszontlátják-e még valaha családtagjukat. Bizonyára így volt ez az I. Világháború idején is, de annak már nincsenek élő tanúi.
Természetesen a szarvasi vasútállomás nemcsak szomorú, hanem vidám eseményeknek is tanúja volt. Képzelhetjük, mekkora lehetett az üdvrivalgás, amikor 138 évvel ezelőtt, 1880. május 1-jén begördült az első vonat a városba. Ekkor még csak egy irányba, Mezőtúr felé lehetett utazni. Szarvas és Orosháza között 13 évvel később, 1893-ban indult el a vasúti közlekedés.
A Mezőtúr-Szarvas vonal megnyitása előtt a Hármas-Körösön egy 208 méter hosszú fahíd épült. Ezt 1925-ben acélhíd váltotta fel, melyet azonban a II világháború idején, 1944-ben felrobbantottak. A mostani hidat a háború után, 1946-ban építették, majd 1980-ban jelentősen átalakították.
Az itteni vasútvonal sokáig jelentős szerepet töltött be a teherszállításban is. A mai középkorúak még számolgatták gyerekkorukban a sokszor 40-50 kocsiból álló, hosszú szerelvényeket. Mostanában pedig ismét számolhatjuk, ugyanis ezen a vasútvonalon szállítják a köveket az M44-es gyorsforgalmi út építéséhez. A nagymennyiségű kőszállítás miatt a MÁV Mezőtúr-Szarvas és Szarvas-Orosháza között a járatok egy részét vonatpótló autóbuszokkal váltotta ki.
Lipták Judit
