Ha visszarepülnénk egy jó fél évszázadot, s megállnánk az akkori szarvasi piac forgatagában, igencsak elcsodálkoznánk. Magyar szót ugyanis alig-alig hallanánk. A portékájukat árusító parasztasszonyok többsége, sőt még a városi (községi) vásárlók egy része is tótul „povedált”.
A Szarvasra 1722-ben, Zólyom vármegyéből idetelepült szlovák ősök nyelvét 15-16 generáción keresztül őrizték az utódok. A törés a ma élő, 50-70 évesek generációjánál következett be.
S hogy mi történt, miért nem adták tovább a mai 80-90-100 évesek az ősi nyelvet? Legtöbbjük elmondása szerint azért, mert volt egy keserves tapasztalatuk: amikor kisgyermekként beültek az iskolapadba, szembesülniük kellett azzal, hogy ott bizony csak magyar nyelven folyik az oktatás. A magyarul nem tudó gyermekek számára az iskolapadban töltött első évek komoly megpróbáltatást jelentettek. S mivel nem akarták, hogy az ő utódaik ugyanezt éljék át, ezért gondosan ügyeltek arra, hogy fiaikhoz, lányaikhoz csak magyarul szóljanak. Egymás között azonban tótul beszéltek, így a gyerekek is előbb-utóbb sok mindent megtanultak ezen a nyelven, igaz beszélni már nemigen tudnak rajta.
A II. Világháború után, 1949-ben Szarvason elkezdődött a szlovák nyelvű oktatás a napjainkban is működő Szlovák Általános Iskola és Diákotthonban. Ez a nyelv azonban nem teljesen ugyanaz a nyelv. Őseink archaikus nyelve ugyanis nem követte a szlovák nyelv időközben bekövetkező változásait (nyelvújításait), mi több, erősen elmagyarosodott, keveredett, a magyar igék szlovák ragokat kaptak. Jó példa erre az 1970-es árvízveszély idején elterjedt mondás: „Tágyeme na körgát vízállás megtekintuvaty” (megyünk a körgátra megnézni a vízállást).
*
A törökdúlás után elnéptelenedett Szarvasra báró Harruckern János György hívására 1722-ben szlovák telepesek érkeztek Zólyom vármegyéből, ők építették újjá a települést. Az első 34 család 1722. július 23-án írta alá a letelepedési szerződést. Emlékük előtt tisztelegve 2002-ben ezt a napot Szarvas Város Napjává nyilvánította az önkormányzat. Ugyanebben az évben felavatták az Ótemplom tövében a Letelepedési Emlékkövet, melyhez az alapanyagot Szlovákiából szállították ide. Azóta minden évben megemlékeznek az évfordulóról és megkoszorúzzák az emlékművet.
Lipták Judit
