Szarvas egyenes utcáit Tessedik Sámuel álmodta meg ugyan, de elképzelésének megvalósítása csak halála után jó néhány évtizeddel kezdődött el. Képzelhetjük, mekkora volt a felháborodás és tiltakozás, amikor az elöljáróság elrendelte a szarvasi házak nagy részének lebontását!
Az 1800-as évek elején a város girbe-gurba, labirintus jellegű utcáinak megregulázására több terv is készült. Végül 1824-ben érett meg az idő arra, hogy hozzákezdjenek a település gyökeres átépítéséhez. Ez természetesen nem váltott ki nagy üdvrivalgást a lakosok körében. Sokaknak a házát le kellett bontani és más helyen újat építeni, ami nem kis gondot jelentett. Igaz, annyi könnyebbséget kaptak, hogy a saját házuk építésére fordított munkát a földesúr a robotba beszámította.
A radikális lépés akkoriban nagyon is indokolt volt: a házak korábban szinte egymás falára, kupacokba épültek, néhol nagyon szűkek és kanyargósak voltak az utcák, másutt pedig túlságosan szélesek. Még az itteni lakosoknak is nehéz volt eligazodniuk a labirintusban.
Az utcák rendezése 1870 tájékán teljesen befejeződött. A régi házak eltűntek, Szarvas gyakorlatilag újjáépült. A város szabályos, egyenes utcái még a mai Magyarországon is ritkaságnak számítanak. Bár, nekünk nem kell messzire mennünk a hasonló példáért: a szomszédos Csabacsűdön is sakktáblaszerű, egymást derékszögben metsző utcák vannak. Nem véletlenül: Csabacsűd ugyanis „magyar mintafalu”- ként épült a Horthy-korszakban.
Lipták Judit
(Felhasznált forrás: Dr. Szilvássy László: Történelmi mozaik)
