Városunk egyik jelképe a Szabadság utcán álló Szarvas-szobor. Azt azonban kevesen tudják, hogy a tetszetős szobor Maróti Géza szobrász, építész és iparművész alkotása. No és itt jön a képbe Bródy János Kossuth-díjas énekes, gitáros, zeneszerző, dalszövegíró… Ő ugyanis Maróti Géza dédunokája.
Mint sok minden mást, ezt a szobrot is az Arborétum megalapítójának, Bolza Pálnak köszönhetjük. A gróf 105 évvel ezelőtt, 1913-ban rajongva szeretett feleségét, Vigyázó Jozefát lepte meg vele. Az egyik inas elbeszélése szerint a szobor teljesen titokban készült, s a jeles nap előtti éjszaka állították fel a Körös-parti kastély kertjében. A születésnap reggelén az ünnepelt feleség már ott találta a meglepetés-ajándékot.
A szobor alkotója, Maróti Géza korának jeles egyénisége volt: ő tervezte a budapesti Zeneakadémia homlokzati szobrait, a Grashem-palota épületszobrászati munkáit, a Mexikói Opera és Nemzeti Színház belsőépítészeti és díszítőszobrászati munkáit, valamint az 1911-es torinói világkiállítás csarnokát.
A Szarvas-szobrot 1950-ben a községi tanács döntése alapján elhozták a Bolza-kastély kertjéből és a városközpontban helyezték el. A rendszerváltáskor felvetődött, hogy kerüljön vissza eredeti helyére, de akkor Bolza Mariette, a gróf lánya úgy nyilatkozott, hogy az méltó helyen áll a városközpontban.
A szobor évtizedeken át a szarvasi fiatalok kedvelt szilveszteri zarándokhelye volt, éjfélkor sokan meg is mászták, annak ellenére, hogy ez tilos volt. Ma már egy önkormányzati rendelet értelmében Szilveszterkor szabad felmászni a szoborra, de valamiért az utóbbi években ezt kevesen teszik meg.
Szerző: Lipták Judit
